Kérlek lájkoljátok!

Sziasztok! úgy döntöttem, hogy a blogomnak készítek egy facebook oldalt, hogy onnan is tudjatok követni, ha szeretnétek. Remélem azért lesznek, akik lájkolni fogják. Itt is értesíteni foglak titeket a fejik érkezéséről, illetve egyéb információkat osztok majd meg veletek! Kérlek titeket, lájkoljátok, mert nektek csináltam. Ha senki sem lájkolja, akkor törlésre fog kerülni az oldal. A feji időpontját hamarosan megadom, a 4. fejezet még folyamatban van, szóval kell még egy kis idő hozzá! Köszönöm a türelmeteket és az esetleges lájkolásokat fb-on!
Puszi mindenkinek!
Szép napot!
Angeles

facebook: http://www.facebook.com/pages/Angeles-de-Luna/368060903258961

A blog első díja

Sziasztok! Hatalmas boldogság ért ma, hiszen kaptam egy komit és itt még nincs vége, egy gyönyörű díjjal is gazdagodott az én drága blogocskám. :D Most nagy az öröm nálam :))) Nagyon-nagyon szépen köszönöm Sophie -nak. :) <3

Szabályok:
1.Tedd ki a képet a blogodra! /kész/
2.Köszönd meg annak akitől kaptad! /kész/
3. Küldd tovább azoknak a blog íróknak akik szerinted megérdemlik! /kész/
4. Hagyj megjegyzést a blogjukon! /kész/

1. Kész!

 

2.Megtörtént, de azért még egyszer nagyon-nagyon köszönöm Sophie-nak! Puszi érte!

 

3. Akiknek tovább küldöm:

http://doo88twilightfic.blogspot.com/

http://flirtsandalfas.blogspot.com/

http://vampirhercegem.blogspot.com

http://jamiescottlife.blogspot.com/

http://vihartuz.blogspot.com/

http://hullocsillagbyjessi.blogspot.com/

És persze még rengetegen megérdemelnék ezt a díjat.

4. Azonnal értesítem őket! :)

3. fejezet- Újra a padban

Sziasztok! Lám-lám újra itt vagyok és hoztam nektek egy újabb fejit. remélem azok, akik eddig követtek és olvastak azok továbbra sem hagynak magamra és megbocsájtják nekem, hogy nem tudtam hozni eddig ezt a fejit. remélem azért ehhez már kicsit több komit kapok. Jól esne ha legalább 3 ember komizna. Biztos vagyok benne, hogy abból a 9 r. o. mellett még vannak névtelen olvasóim és biztosan nem lenne nehéz összehozni 3 komit. Nagyon megköszönném! :)

Angeles

Bella szemszöge:

***2 héttel a vizsgák után***

Gyönyörű napsütéses reggelre ébredtem és amint a Nap apró sugara megcsiklandozta pocakom, hatalmasat nyújtózkodtam. Egy apró ásítást is elengedtem, aztán lassan felültem az ágyamon. Egy nagyobbacska fájdalom nyílalt alhasam tájékába és hirtelen azt sem tudtam, mit kellene tennem. Fáj. Iszonyatosan fáj. Lassan elindultam, a szoba egyre sötétebb lett, de most nem érdekelt. Apró léptekkel közeledtem a fürdőszoba felé és amikor beléptem, becsuktam az ajtót és a hideg csempének dőlve, lecsúsztam a földre. Jól esett, ahogy a csempe hűtötte a hátam. A levegő egyre szabályosabban áramlott és a nemrég még zakatoló szívem is lassabb ütemre váltott. Lenyugodtam, így képes  voltam felállni és a mosdókagylóhoz léptem, ahol egy hatalmas tükör csüngött a falon. Hideg vizet locsoltam arcomba és próbáltam kitisztítani a látásomat is. Jobb lett. Beléptem a zuhany alá és alaposan lezuhanyoztam Edward kedvenc tusfürdőjével, finom vanília illatú volt, majd egy egzotikus kissé málna illatú sampon nyomtam kezembe és pár percig azzal dörzsöltem hajamat, majd leöblítettem és már készen is voltam. Elzártam a vizet és egy törölközőt magamra tekertem, és egy másikat a hajamra. Újra a mosdókagylóhoz léptem és megmostam a fogamat. Nem éreztem magam éhesnek, így gondoltam elkészülök és már megyek a suliba. Kifésültem hajam és 20 percig tartó szárítás után ismét kifésültem egy kicsit. Hagytam, hogy lágy hullámú hajzuhatagom vállamra hulljon. A gardróbomhoz léptem és egy fekete miniruhát választottam. Azóta az éjszaka óta sokkal merészebb ruhákat is felmerek venni. A ruha mell részénél a nyak felé tart egy háromszög alakban apró anyag, amit nagyobb kövekkel van díszítve. Alice még akkor vette, amikor Edward és én kibékültünk, mert szerette volna megünnepelni, de nem volt merszem felvenni. Most már van és ma már sokkal többet tudnánk ünnepelni, vagyis sokkal több okunk lenne az ünneplésre. Aztán előkapartam egy rémisztően magassarkú cipőt. Fekete selyem anyagból készült. Kényelmes darab volt és nekem nagyon tetszett. Még magamra dobtam egy vagányabb, szexi sminket, aztán már a lépcsőn lefelé vettem az irányt. Éppen amikor az ajtóhoz értem, szerelmem kocsijának hangja állított meg. Aztán pár másodperccel később megszólalt a duda, amire késztetést éreztem, hogy kilépjek a házból. Lassan kinyitottam az ajtót és a kocsinak támaszkodó férfi tátott szájjal üdvözölt engem. Még akkor sem volt képes becsukni, amikor elé érve én magam nyúltam álla alá. Annyira vicces látványt keltett, de nem akartam látványosan kinevetni őt. Apró csókot nyomtam ajkára, amire persze azonnal becsukta, majd mint valami cukorra éhező kisgyerek szorosan ajkamra tapadt. Közelebb vont magához és olyan szorosan ölelte derekam, mint még soha ezelőtt. Mintha attól félne, hogy elszaladok előle.
-Edward minden rendben?-kérdeztem, de ő csak mélyeket szippantott nyakamból, aztán fájdalmas arccal eltolt magától. Nem értettem, mit jelent ez az egész, de ezt a gyönyörű pillanatot most nem akartam elrontani azzal, hogy erőszakoskodok, hogy mondja el, amit érez.
-Szeretlek Bella!-mondta fájdalommal teli hangon, majd egy  apró csókot nyomott ajkam vonalára és az ülésre ültetett. Óvatosan becsatolta a biztonsági övemet, majd beült a volán mögé. A gázra taposott és úgy száguldott mint valami őrült, aki menekül a világ elől.
-Megijesztesz szerelmem.-mondtam ki, amit valóban éreztem.
-Most először mondod ki azt, amit már eddig is ki kellett volna mondanod.-válaszolta és tudtam most mindent elrontottam azzal, hogy ezt mondtam. Már megbántam, de sajnos nincs semmi képességem, amivel változtathatnék ezen az dolgon. A múlton.
Beérve az iskolába nem szóltunk egymáshoz, csak lágyan megfogtuk egymás kezét és a diák tömeg között sétálva, a Cullen testvérekhez értünk. Alice mosolygott, de éreztem rajta, hogy valamit tud, amit én még nem. De megfogom tudni, különben ne legyen a nevem Isabella Swan.
Az órák csiga lassúsággal teltek és én már majd beleőrültem a kíváncsiságba, hogy mi lehetett ez az egész. Aztán végre elteltek az órák és én kimehettem az iskola fullasztó falai közül. A parkolóban a diákok rendesen szemügyre vettek és én Alicet kerestem, de nem találtam sem őt, sem a többieket. Még csak a kocsi sem volt ott ahol kellett volna, aztán hirtelen egy hideg kéz érintette meg vállam és én egy sikkantás kíséretében megfordultam. Jasper volt az és mosolyogva nézett szemeimbe, de hirtelen elrántotta pillantását.
-Nyugi Bella! Csak én vagyok az. A többieknek vadászniuk kellett, Edward meg egy kicsit marcangolja magát és megkért, hogy vigyelek haza.- magyarázta el egy szuszra. Én meg már semmit sem értettem.
Lassan elindultunk az erdő sűrűjébe, ahol Jasper a hátára kapott és a fákon repülve közelítettük meg a házamat. Boldog voltam, hogy legalább Jasper őszintén elmondta, hogy mi a helyzet. Leültem az ágyamra és Jasper az ablakhoz lépett és már épp ugrani készült, amikor én megállítottam.
-Jasper várj!-stopoltam le hirtelen ötlettől vezérelve. Ő meglepetten fagyott meg a párkányon állva.
-Valami baj van?-kérdezte még mindig ott állva.
-Semmi, csak kérlek maradj még!-ráztam aprókat fejemen és ő engedelmeskedett nekem. Lassú léptekkel haladt az ágyam végébe, de egy centivel sem jött közelebb. Még most is távolságtartó volt velem, de most nem érdekelt. Már hozzászoktam ehhez.
-Jól van itt maradok, amíg kell.-egyezett bele, bár már percek óta az ágyam végében üldögélt. Egy darabig még csendben néztük a takaróm mintázatát, aztán megtörtem a csendet.
-Szerinted Edward ismét megmakacsolja magát?-kérdeztem és hangomban érezhető volt az ez miatti félelem. Jasper percekig csak némán nézett rám. Talán csak átgondolta, hogy mi lenne a legmegfelelőbb válasz, de aztán csak felsóhajtott.
-Nem tudom Bella. Őszintén szólva, sosem látjuk őt. Amikor épp nincs veled, akkor valahol messze van tőlünk. Reggelente amikor ketten az iskolába tartotok, érzem rajta, hogy feszült, de mérhetetlenül szerelmes.- mondta, de nem említette, hogy a szerelem rám irányul, vagy másra.
-Szerelmes, oké. Viszont miért nem mondtad ki a személyt, aki ezt kiváltja belőle? Már nem én vagyok az?-kérdeztem és féltem a választól. De most megpróbáltam nem kimutatni, persze jól tudtam, hogy Jasper előtt felesleges titkolni az érzelmeimet.
-Te mindig mindent észreveszel, igaz?-mosolygott, persze elég erőltetett mosolyra sikerült. -Az igazság az, hogy magam sem tudom pontosan megállapítani, hogy a szerelem, ami lángol a szívében, a tied, vagy másé.-mondta és nekem mérhetetlenül fájt a tudat, hogy talán Edward már nem is szeret engem. Ez mindent megmagyarázna, a múltkor történteket és a mai napot is. És mindent, ami a számomra legcsodálatosabb éjszaka óta történt velünk. A könnyek önkéntelenül folyni kezdtek szememből és én nem voltam képes megállítani őket. Tudtam, hogy ha bebizonyosodik, amit Jasper mondott, akkor vége mindennek. Edward ismét elhagy. Ismét, de mostanra már örökre.


Jasper szemszöge:

Annyira sajnáltam, hogy én volt az egyetlen, aki mindent jól tudott és én nekem kellett így Bella szemébe néznem. Nem voltam képes hazudni neki, de az igazat sem akartam, hogy tudja, mert túlságosan fájdalmas lett volna számára.
Órákon át beszéltünk, aztán halk szuszogásra lettem figyelmes. Elaludt. Apró testét maga alá polcolta és kezével átkarolta két lábát. Egy kicsit megemeltem és a takaróval betakartam őt. Halk léptekkel indultam meg az ablakhoz és épp amikor az ajtó kinyílt, kiugrottam az ablakon. Heves féltő érzelmeket éreztem, apai szeretet árasztotta be testem és megnyugodtam, amikor éreztem gyermekem jól van. Ezeket persze nem én éreztem, hiszen én nem vagyok apa. Sosem lehetek már az, pedig annyira vágyom egy gyermekre. Aztán rohantam haza és meg sem álltam a szobámig. Szerelmem az ágyon feküdt és a plafont bámulta. Amint beléptem az ablakon át a szobába, karjaimba vetette magát. Olyan szorosan ölelt magához, mintha azt hitte volna, soha többé nem fog már látni.
-Szeretlek Alice!-suttogtam fülébe, amire ő vadul csókolni kezdett. Viszonoztam annak ellenére, hogy tudtam az igazságot. Mindent jól tudtam...

2. fejezet-Vizsgák

Sziasztok! Elérkezett a második fejezet ideje! Remélem, így azért lesznek, akik megdobnak 1-2 komival...nagyon örülnék neki! Szeretnék ezúton is mindenkinek kellemes ünnepeket kívánni! Ajándékban és békében gazdag karácsonyt mindenkinek! :)

Puszi

Angeles

Bella szemszöge:

Olyan gyorsan telnek a napok, hogy már követni is nehéz. Még csak pár hete sikerült megtennem, amire már olyan régóta vágytam. Edward és én szeretkeztünk. Akkor, ott igazán a magaménak tudtam őt. Éreztem, hogy mennyire szeret, mennyire vágyik rám és minden porcikájával engem véd. Még akkor is, ha nem kérem tőle.
Most vannak a vizsga napok. Nagyon sokat készültem ezekre a pillanatokra. Remélem, hogy sikerül, mert ha nem, minden tervem romba dől. Edward és én nem kerülünk egy iskolába és nem tudunk összeházasodni. Ő egy másik helyen lesz. Messze tőlem.
Éppen a fürdőben készülődtem, amikor valaki kopogtatott az ajtómon. Tudtam ki az, de megvártam, amíg megszólal. Sajnos egy hangot sem hallottam, így kénytelen voltam rá venni magam, hogy szólaljak meg.
-Edward? Nyugodtan bejöhetsz, úgy is tudom, hogy te vagy az. -mondtam és beszálltam a zuhany alá. Pár perc múlva kinyílt az ajtó és valaki belépett azon.
Majd egy pillanat alatt mögöttem termett és hátulról szorosan megölelt. Annyira jó volt érezni, ahogy hozzám simul és kényeztet, ahol csak ér engem. Megfordultam az ölelésben és megcsókoltam szerelmem, aki mintha csak erre a csókra várt volna, mert azonnal rám vetette magát. Éreztem vágyát. Minden sejtje engem akart és ezt kimutatta.
Hirtelen vadul kezdett csókolni, aztán szorosan magához rántott és úgy szorított, mint még soha eddig. Ő most nem az a féltő Edward volt. Ő tele volt dühvel és mérhetetlen vággyal, hogy megkaparintsa a zsákmányt.
-Edward! Nyugi!-mondtam, de mintha meg sem szólaltam volna. Sőt. Abban a pillanatban nekinyomott a csempének és a nyakamra tapadt. Ajka szinte égette a bőröm. Felemeltem állát, hogy a szemébe nézhessek, de most nem azokat a gyönyörű aranybarna szemeket láttam. A mostani éjfeketén villogott és gonoszan fénylett. Edward egy pillanat alatt belém hatolt, de a várva várt kellemes bizsergést fájdalom váltotta fel. Meleget éreztem odalent, de nem tudtam szólni. Edward ajkamra tapadt és a levegő vétel is nehézkes volt. Rám nehezült és még kiáltani sem tudtam. Éreztem, hogy szemem elnehezül és már nem tudom kinyitni sem. Elhagytam a külvilágot és most nem tudom, hol vagyok.
Elvesztem...valaki segítsen innen kijutni!

***napokkal később***

-Bella Edward holnap érkezik vissza, de kérlek ne is említsd neki ezt az esetet!-könyörgött Alice. Megértettem őt és én sem akartam, de valahol mégis meg akartam tudni, miért tette ezt velem. Mi ütött belé, amikor sosem volt még ilyen ezelőtt? Lemondóan bólogattam, bár legszívesebben inkább ellenkeztem volna, de tudom, valahol Alicenek is igaza volt. Jobb egy kicsit pihentetni a témát. Ezután az éjszaka után Edward elment, szerencsére csak egy kis időre, amíg kiszellőzteti a fejét. Aztán visszajön és minden olyan lesz, mint régen. Nagyon szeretem és nem lennék képes ismét belenyugodni, hogy elment. Sőt a gondolat is fáj, bele sem merek gondolni, mit teszek magammal, ha újra elhagynak engem. Megölöm magam, de azt biztos, hogy biztonságos eszközhöz nyúlok ebben az esetben.


Edward szemszöge:

Nem tudom, mégis mi ütött belém. Ezerszer lejátszom magamban azt a napot, az előzményeket, amik kiváltották belőlem ezt az egészet. Sosem akartam bántani őt, főként nem így. Elmentem Denaliba, de Bella nem így tudja. Fél. Úgy érzi, hogy Tanya emberileg is túl szép, de így vámpírként még inkább óvakodnia kell tőle. Azt hiszi, hogy Tanya érdekel engem, de előtte letagadom. Kis butuskám! Sosem tudnék úgy nézni más nőre, ahogy az én drága Bellamra.
A telefon halk zizegése szakított félbe minden pillanatot. Lassan kiemeltem zsebemből, de amikor megpillantottam a hívószámot, azonnal letettem. De ő megmakacsolta magát és ismét, újra és újra felzendült.
-Kérlek ne zaklass! Mondtam már, hogy nem lehet!-kérleltem kedvesen, de ő csak felsóhajtott.
-Edward tudod, hogy szeretlek! Mindig is szeretni foglak! És ha majd megunod azt a halandót, én itt leszek neked! Bármikor...-mondta, majd halk szuszogása kíséretében lecsapta a telefont. Én csak fejem csóválva helyeztem helyére a mobilom. Majd tovább futottam. Senki sem gondolná, hogy egy pillanat is elég, hogy minden megváltozzon. Hűség. Ez számomra a szerelemben a legnagyobb kincs. De mi van ha a szerelem két szálon ér el? Akkor is nevezhetjük hűségesnek magunkat?


Alice szemszöge:

***napokkal ezelőtt***

Jasper és én épp szerelmesen csókolóztunk, amikor szerelmem elvesztette uralmát a képessége felett. A villanyok villogni kezdtek, majd szikrát szórva kialudtak. Halk morgások jelezték, hogy más is kóstolót kíván szerelméből, ami azonban nagyon aggasztott, hogy Edward ebben a pillanatban száguldott Bella háza felé. Tudom, hogy már megtették a dolgot és Edward szereti Bellat, és félti, de Jasper képessége hatalmas. És ha elszabadul a legnagyobb szerelem sem áll az útjába. Szerelmem vadul csókolgatta és harapdálta nyakam, én pedig kéjes sóhajokkal jeleztem, mennyire kellemes a tevékenysége. Hirtelen fordított állásunkon, én pedig felsikoltottam, de nem voltam rest folytatni, amit szerelmem elkezdett. Leszaggattam róla a drága anyagokat, és vadul férfiasságára tapadtam. Ő élvezte. Éreztem, hogy vágya egyre csak fokozódik és már én sem voltam képes megállni. Kellett nekem. Eszméletlenül kívántam minden porcikáját. Ő az enyém és mindig az is marad! Mindig!!!!

***vizsga napokon***

Bella elképesztő ember. Annyi mindent átélt már és mégis olyan erős. Igen az, még ha belül meg is szakad, hiszen ahhoz is erő kell, hogy álcázzuk a fájdalmunkat. Ő képes erre! Vajon én is ilyen lennék a helyében? Nem. Én gyenge vagyok szerelmem oltalma nélkül. Ha ő nincs, már én sem lennék. Nem tudnék létezni tudva, hogy más karjában van, mást szeret, mást ölel úgy, ahogy azelőtt engem.
A vizsgaterem ajtaja hirtelen résnyire kinyílt és egy hófehér, sápadt, kissé feszült arcot láttam. Bella volt az. Kimerülten pislogott. Olyan más lett. Mintha beteg lenne, de talán csak ezek az utolsó napok vették el az erejét. Rengeteget tanult, és mindezt azért, hogy képes legyen Edward mellett lenni az egyetemen, amit együtt választottak. Alaszkába akarunk menni és ott kiváló egyetemek vannak. Bella is jön, bár ő csak azért, hogy Edward kedvében járjon. Annyira szereti a bátyámat. Sosem gondoltam volna, hogy Edward valaha is talál egy olyas valakit, aki ennyi áldozatot képes hozni miatta.


Esme szemszöge:

Bella kimerülten lépett a konyhába. Szeme alatt beesett karikák voltak, melyek kissé már kezdtek lilás színben pompázni.l Szemem vörösen izzottak, ajka fáradt mosolyra húzódott, ami azt jelentette, hogy sikerült. Megtette az első lépését az új élete felé. Ami napokkal ezelőtt történt az kész katasztrófa volt. Tragédiába torkolhatott volna, de szerencsére nincs az a képesség, ami szétválasztaná a két szerelmest. Boldoguk voltunk. Mindannyian azok vagyunk és azok is leszünk most már. Bella mosolya beragyogja az eget, az életet és szebb minden álmomnál. Olyan ő nekem, mint a saját gyermekem. Most magamat látom. Az emberi Esmet. Még egyszer nem lennék képes elhagyni őt. Soha! De mi van, ha még egy alkalom nyílik erre. Mi van, ha ezt be kell bizonyítanom még akkor is, ha családom, ha a szerelmem ellen is kell fordulnom. Megteszem! Erre megesküszöm bárkinek, aki csak szeretné...

1. fejezet-Tavaszi szünet

Sziasztok! Hát végre elkészült az első fejezet. Remélem ezzel már jobban kiélesedik a véleményetek a történetről! Remélem, lesznek, akiket érdekel a törim és rendszeres olvasóm is lesz (idővel) XD

Szép napot! 

Gyönyörű napsütéses reggelre ébredtem ezen a napon. Már-már nyárias idő uralkodott eme reggelen. Imádom, amikor süt a nap. Persze Edward mellett már megszoktam a hideget, de az nem olyan hideg, az kellemes érzéssel tölt el.
-Szia kicsim! -jött apa a konyhába, amikor éppen reggelit készítettem. Hiába nélkülem még mindig abban a büfében kajálna, ahol minden este húst hússal eszik...
-Szia! Jó reggelt! -köszöntöttem én is fülig érő szájjal, amit észre is vett.
-Mi ez a nagy jó kedv lányom? -kérdezte kíváncsian.
-Oh hát a válasz egyszerű. Szerelem. Ez mindent megváltoztat. -mondtam egyszerűen.
-Nos igen. Éppen erről szerettem volna veled beszélni. -kezdte és eddigi mosolya most eltűnt. Arca komolyra váltott.
-Miről apa? -kérdeztem, bár már tudtam, mi lesz a téma. Éppen ezért hangomon érződött a feszültség.
-Nos szeretném, ha egy kicsit több időt töltenétek külön. Félek, hogy megint akkora depresszióba esnél, ha elmenne...-mondta, de itt abba hagyta. Muszáj volt abbahagynia, mert én lecsaptam a fazekat a szekrényre. Persze az edényben forró víz volt a tojás miatt, és naná, hogy a víz a kezemen landolt. Felordítottam a fájdalomtól, bár őszintén szólva volt már ennél sokkal nagyobb fájdalmam is. Például, amikor James megharapott, vagy amikor ugyanezen a napon eltörte a lábam és a combomba állt egy hatalmas üvegszilánk. De van valami, ami ezekhez a sérülésekhez képest a halál is lehetne. Sőt a halál még könnyebb. Edward hiánya a legnagyobb fájdalom, ami valaha ért és érhet még, de nem, ezt nem hagyom, soha többet nem mehet el tőlem. Azt nem fogom engedni, nem szabadul tőlem, amíg élek...
-Tudod mit apa inkább most menj dolgozni! -mondtam, mert a nagy gondolkodásban elfelejtettem, hogy az imént leforráztam a kezemet, így amikor hozzá értem, felszisszentem.
-Azt már nem. Most azonnal bemegyünk a balesetire! -mondta ellenkezést nem tűrve.
-Igen is főnök! -szalutáltam a kezemmel és elindultam apám után.

/kórházban/
-Bella már túl jól ismerünk ezen a helyen. -viccelődött Carlise, amikor éppen kötötte a sebeimet. Azért nem gondoltam volna, hogy ennyire leforráztam magam. Apám szerint azért vagyok ilyen vak, mert szerelmes vagyok. Nos azt hiszem ebben van valami igazság.
-És az talán baj? -kérdeztem én is viccelődve.
-Bella, hallottam mi történt! Jól vagy édesem? -jött be aggódva Edward. Olyan édes, amikor aggódik értem. Apám illedelmesen odébb állt, így szerelmem közel kerülhetett hozzám és megölelt. Közben figyelt. Gondolom Carlise gondolatban üzent neki. Majd később megkérdezem miről volt szó.
-Semmi bajom. Ne aggódj! Csak a szokásos. -mondtam és próbáltam mosolyogni, bár őszintén szólva ez a baleset most tényleg nagyon fájt, de nem szabad kimutatnom, mert akkor gyengének látszanék és azt én nem akarom.
-De nézd meg hogy néz ki a kezed! -mondta aggódva.
-Hiszen nem is láthatod már a kezem, mert már be van kötve. -mondtam, hogy vegye észre magát mielőtt elszól valamit apám előtt. Persze vette a lapot, és a hirtelen elhallgatás sem javított a helyzeten. Túl feltűnően állítottam volna le? Nem tudom, de most már mindegy.
-Na jól van. Most már kész is vagy. Vigyázz magadra, mert nem veszíthetünk el egy ilyen angyalt. -bókolt Carlise. Persze tudom, hogy főként Edwardra és Alicere gondolt. A Cullen család mostanra már teljesen a szívemhez nőtt és nem tudnám őket elhagyni soha.
-Köszönöm! Akkor most menj dolgozni! Látod semmi bajom. -mondtam és megöleltem apámat, aminek az lett a vége, hogy meghúzódott a bőr a kötés alatt, amitől azt hittem elájulok. Iszonyatosan tud fájni. Aztán elindultam ki az ajtón, mert az iménti mozdulattól kijöttek a könnyeim. Gyorsan letöröltem, bár szerintem Carlise és Edward látta. Talán apám előtt még játszhatom az erős lányt.
-Jól van, akkor köszönök mindent Dr. Cullen! Sziasztok! -köszönt el és szerencsére nem nézett rám még egyszer. Megfordultam, éreztem, hogy minden szem rám szegeződik. Jól éreztem, mert Edward és Carlise engem figyelt és tudtam, hogy mindent észrevettek, de nem szóltak semmit sem. Szerencsére. Bár Edwardot ismerve, biztosan szóba hozza majd később. 
-Nos, ha már eljöttél hozzám, akkor csinálhatnánk valamit. Nem gondolod?-kérdeztem szerelmemtől.
-De. Csináljunk valamit. -mondta, bár hangja még mindig nem volt nyugodt.
-Fiam, ne aggódj! Semmi baj nem történt. -mondta Carlise, amit nem értettem. Most mellém állt, vagy valami másról volt szó.
-Ezt nem most kellene megbeszélnünk! -szidta le fogadott apját szerelmem. Most már biztos, hogy valami teljesen más dologról volt szó.
-Miről maradtam le? -kérdeztem kíváncsian.
-Semmi közöd hozzá! -üvöltött rám Edward. Megijesztett. Ez nem ő volt. Bizonyára észrevette, hogy milyen rémült vagyok.
-Ne haragudj! Sajnálom!-kért bocsánatot és homlokon csókolt.
-Persze. -mondtam és megbántottan kisétáltam az ajtón. Utólag gondolkodtam, el sem köszöntem Carlisetól. Edward nem érdekel. Komolyan mondom, hogy mostanában annyira furcsán viselkedik, hogy nem ismerek rá. Ő már nem az az Edward, akit én megismertem az iskolában annak idején.
-Bella! Kérlek várj meg! Mondtam, hogy sajnálom. -kiabálta utánam.
-Persze Edward. Te mindent csak mondani szoktál, de tudod mit?! Nekem ebből elegem van. Megváltoztál. Már nem látom benned azokat a dolgokat, amiket régen. -adtam ki magamból.
-Mégis mit akarsz? Hm? Amellett, hogy valaki mindig a nyugalmadra tör, még akkor üldözöd a baleseteket! -ordította.
-Na ebből elég volt. Senki nem kérte, hogy védj meg.- üvöltöttem már én is. Az egész kórház minket nézett, de most nem érdekelt. Most fájt a kezem és a szívem is egyszerre. Megbántottak. Mélyen. Túl sok mindent éltem már át ahhoz, hogy még mindig egyre és egyre több balszerencse következzen.
-Rendben van. Te mondtad. -mondta, aztán elindult vissza Carlise irodájába. Hirtelen felfogtam, hogy ezt a mondatomat szakításnak vette. Nem! Nem engedhetem, hogy elmenjen, azt nem élném túl.
-Francba! Francba! Francba! -ismételgettem, mert iszonyatosan ideges voltam.
Szépen lassan elindultam az erdőbe, hiszen tudtam, hogy most Alicere van szükségem. Úgy éreztem, hogy valaki követ, bár féltem hátra nézni. Az a jelenet olyan lenne, mint a filmekben. Gyorsabban kezdtem szedni a lábaimat. Hirtelen két kéz ragadta meg a kezemet és én sikítottam egy nagyot. Aztán megláttam az elrablóm arcát. Hogy az a...!
-Alice! A fenébe is! Miért nem tudsz normálisan közlekedni? -kérdeztem tőle mérgesen.
-Mert jómagam sem vagyok normális. -mondta nemes egyszerűséggel és arcán egy mosoly jelent meg.
-Alice? Annyira...annyira...-dadogtam, mert már a torkomban volt a sírás. Megölelt engem. Most nyugtató hatással volt rám ez az ölelés. Nem az a fojtó ölelés volt, ami Alice specialitása.
-Shh! Nyugalom! Most ennyire megijesztettelek, mert akkor Edward megöl. -mondta halkan, de még hallhatóan.
-Nem...nem...nem arról...van szó. -nyögtem ki végre.
-Akkor? -kérdezte kíváncsian.
-Edward. -ennyit mondtam, mert jól tudtam, hogy Alice tudja milyen furcsa mostanában a testvére.
-Már megint mi a fenét csinált az a bunkó? -kérdezte dühösen.
-Nem érdekes. Tudom, hogy én is hibás voltam. -magyaráztam. Nem akartam, hogy azzal, hogy most mindent elmondok drága barátnőmnek, azzal elrontom az esetleges esélyem a béküléshez.
-Dehogy nem érdekes. Még szép, hogy az. -mondta.-Ki vele! -tette még hozzá.
-Alice már mondtam, hogy mindegy. A lényeg, hogy segíts nekem kiengesztelni. -mondtam és láttam felcsillant a szemében valami remény.
-Naná, hogy segítek. Irány a pláza. Van már valami ötleted? -pörgött be Alice.
-Nos ami azt illeti már van ötletem. -válaszoltam.
-Huhh a szemed csillogásából ítélve nagyon szupi-szupi ötlet lehet. -mondta ugrándozva.
-Alice, nyugalom! -csitítottam barátnőmet.
A plázában mindenféle szexi ruhát összevásároltunk, bár én nem akartam. De Alice már csak Alice.

/Este a Cullen villában/
-Mi az Bella mit akarsz a mi kis Eddy fiúnkkal? -kíváncsiskodott Emmett, amire én elvörösödtem. Ezt élvezte. Megállj csak, ha majd végre én is egy leszek közületek, megkapod a magadét.
-Jujj Bella az most a dühtől van, vagy érzékeny pontodra találtam. -csipkelődött tovább, amikor meglátta a vörös fejemet.
-Emmett Cullen, ha most azonnal nem hagyod abba, akkor te valami egészen mástól leszel vörös!- kiabálta Rosalie. Szerencsére rá mindig számíthatok.
-Köszi Rose! -mondtam. Aztán a ház üres lett.
Emmett és Rosalie elmentek kipróbálni a kis kunyhójukat, amit tegnap készített ez a nagy medve. Alice és Jasper romantikázni mentek egy teljes éjszakára. Esme elment az árvaházba és onnan megy a kórházba, hogy meglepje Carliset. Ők is elmennek valahova. Bár őket nem kérdeztem. Az ő kapcsolatuk a legmeghittebb. Vagy nem is tudom, mi lenne rá a megfelelő szó.
Elkészült a szoba és én is. Egy dögös ruhát vettem fel. Táncolni fogok Edwardnak. Na igen. Egy ideje titkoltam, hogy rúdtáncos órákat vettem. Igazából a nászutunkra tartogattam, de most be kell vetnem, mert Edward haragszik. Másrészt talán így elfelejti azokat a buta őskori szabályokat. Remélem!
Hallottam, hogy az ajtó csukódott és én felkészültem Edward jöttére. Lassan lépkedett a lépcsőn és tudtam, hogy minden rózsaszirmot felemel és megszagol. Ismertem.
A kilincs lenyomódott és belépett rajta életem szerelme, Edward.
Ahogy belépett a zene elindult és én táncolni kezdtem a zenére. Lefagyva állt meg az ajtónak dőlve és én odamentem hozzá. Megfogtam a kezét és az ágy felé kezdtem húzni, ahol ellöktem és ő készségesen engedte magát letolni az ágyra. Ezután visszamentem a helyemre és folytattam a táncot. Szerelmem ámuldozva figyelte lépéseimet. Szinte itta minden mozdulatomat. Láttam rajta, hogy már önkívületi állapotban van. Odamentem hozzá szépen, lassan, érzékien és finoman tolni kezdtem a kezemmel, hogy feküdjön az ágyra. Ott szexisen dörgölőzni kezdtem, mint egy kis cica, majd lassan elkezdtem kigombolni az ingét. Nem ellenkezett, szóval elértem a célomat. Szenvedélyesen megcsókoltam, de közben hozzá simultam Edwardhoz és simogattam, ahol értem. Féltem egy kicsit. Hiszen ha elérem a célomat, akkor nekem ez lesz az első alkalom, hogy ilyet csinálunk Edwarddal.
Nem ellenkezett és én folytattam. A zene közben váltott és lágyabb, lassabb szám következett. Már nem volt rajtam semmi ruha és rajta sem. Már csak egy valami volt hátra. A beteljesülés. A vágyunk csillapítása.
Szerelmem lassan fölém hajolt és megcsókolta a nyakam. Apró szúrást éreztem ott lent és rájöttem, hogy megtette. Végre megtette, amire oly régóta vágytam, vágytunk. Lassú mozdulatokkal próbálta kellemsebbé tenni ezt az élményt és a szúrás lassan kiszivárgott a tagjaimból. Eltűnt örökre. Amint már én is felszabadultan mozogtam, gyorsításra késztettem szerelmem, aki készségesen tette a dolgát. Szenvedélyesen csókolóztunk, ölelkeztünk. Forró szerelmünket adtuk ebbe a táncba és vágytunk egymásra. Ízlelni akartunk minden porcikánkkal, s minden porcikánkat.

Prológus

Sziasztok! Meghoztam a prológust, legyen ez amolyan kis ízelítő a történetemből. Remélem, tetszeni fog nektek és sok-sok olvasóm lesz, akik biztatnak, vagy esetleg segítenek javítani munkáimat, hibáimat :) Szép estét!

Puszy

Isabella Marie Swan győzött. Győzött és a nyereménye nem más, mint Edward Cullen szíve, szerelme. Örökké együtt fogunk élni és szeretni egymást. Remélem, hogy végre megértette, hogy nem biztos, hogy az a jó nekem, amit ő jónak lát! Már csak egy-két hónap és érettségi. És az érettségivel együtt az esküvőnk és vele együtt az átváltozásom ideje is közeleg. Nincs már messze a végzetem. Követ, lohol utánam és lassan célba ér. Talán jól végződik. Mert jól kell végződnie! Pontosan úgy fog történni minden, ahogy azt én elgondolom, mert megérdemlem ennyi szenvedés után. A pokolban éreztem magamat a hiánya miatt és most itt van. Itt van és soha nem engedem ki a karmaim közül, mert megküzdöttem érte és nem kapja meg senki sem. Senki!!!!
Pedig ekkor még álmodni sem mertem volna, hogy mi minden fog  velem, velünk történni és talán a boldog vég sosem jön el. Talán megváltozik minden. Talán rossz irányba fog menni az utunk, talán a jó felé, de abban biztos vagyok, hogy én mindent meg fogok tenni azért, hogy ő az enyém maradjon és szerethessem örökre! És szerelmünk ne kerüljön a hazugságok hálójába! Soha!

Kedves betévedők!

Sziasztok! Kedves (remélem) leendő olvasóim ezen az oldalon egy twilight történetet olvashattok és remélem tetszeni fog az agyszüleményem :) Nem ígérhetek semmit, én csak annyit mondhatok, hogy a szívemből szól majd hozzátok a történetem és ti vagy befogadjátok azt, vagy nem :) Még elfér néhány apróság a blogon, de ezzel lassanként el is készülök. A történetet több könyvesre tervezem. Talán három, ez tőletek is függ. Szóval szeretettel üdvözöllek Angeles blogján!

A történetről elöljáróban csak ennyit szeretnék:

Tartalom:
Isabella Marie Swan megbocsájtott szerelmének, Edwardnak. Nem tud nélküle élni és ezt mindenki jól tudja. Bella belehalna, ha még egyszer át kellene élnie a múltban történteket. Edward mindent megígér a lánynak, de mi van, ha mégsem működik? Mi van, ha Edward mégis megfutamodik és önzetlenségére hivatkozva ismét elhagyja Bellat? Mi lenne akkor, ha Bella újra belecseppenne boldognak egyáltalán nem mondható életébe? Olvass és minden kérdésre megkapod a választ!

Mint mondtam ez egy könyvsorozat lesz, aminek a címe: Szerelmi tánc.
Az első könyv címe pedig Hazugságok hálójában.
Hamarosan hozom a prológust és igyekszem az első fejivel is :)

Puszy

Angeles